Foglaló vagy előleg — mi a különbség?
A foglaló és az előleg nem szinonima: a megnevezés dönti el, hogy meghiúsulásnál az összeg elvész-e, vagy visszajár.
A szöveget mesterséges intelligencia segítségével készítettük, közzététel előtt ember ellenőrizte.
Foglalónak csak az az összeg minősül, amelyet a felek a szerződésben kifejezetten foglalóként neveztek meg. A teljesítés meghiúsulásáért felelős fél az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót pedig kétszeresen köteles visszatéríteni. Az előlegként megjelölt összegre ezek a jogkövetkezmények nem irányadók.[1][2]
A megnevezés dönt, nem az átadott összeg
Foglalónak csak az az összeg minősül, amelyet a felek a szerződésben kifejezetten foglalóként neveztek meg. A gyakorlat az „előleg” megjelölésű összegre nem alkalmazza a foglaló jogkövetkezményeit: meghiúsulás esetén az előleg visszajár.
Ha a szerződés ugyanazt a tételt hol foglalónak, hol előlegnek nevezi, a minősítés vitás lesz. A kifejezett megnevezés ezért nem stilisztika, hanem a jogkövetkezmény feltétele.[1]
Mit veszít, aki a meghiúsulásért felelős?
A teljesítés meghiúsulásáért felelős fél az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót pedig kétszeresen köteles visszatéríteni. Ha a meghiúsulásért egyik fél sem felelős vagy mindkettő felelős, a foglaló egyszeresen visszajár.[2]
A túlzott foglalót a bíróság mérsékelheti
A bíróság a túlzott mértékű foglalót a kötelezett kérelmére mérsékelheti. A gyakorlat a vételár tíz százalékát meghaladó foglalót vizsgálja túlzottként, de az arány önmagában nem dönt.[3]
A jogalap nélkül megtartott foglaló visszakövetelése iránti igény az általános ötéves elévülési időn belül érvényesíthető. Az elévülés a meghiúsulás napjától indul, nem a szerződéskötéstől.[4]
Mi szokott következni
- Olvasd el a szerződésben, foglalóként vagy előlegként nevezték-e meg az átadott összeget: csak a kifejezett foglaló viseli a foglaló jogkövetkezményeit.[1]
- Ha a meghiúsulásért a másik fél felelős, az adott foglaló elvész, a kapott foglaló kétszeresen jár vissza; közös felelősségnél egyszeresen térül.[2]
- Ha a foglaló a vételárhoz képest feltűnően magas, a kötelezett kérheti a bírósági mérséklést.[3]
- A jogalap nélkül megtartott foglaló visszakövetelése az általános ötéves elévülésen belül érvényesíthető — a kezdőnapot ügyvéddel ellenőriztesd.[4]
Gyakori kérdések
Mikor minősül foglalónak az átadott összeg?
Foglalónak csak az az összeg minősül, amelyet a felek a szerződésben kifejezetten foglalóként neveztek meg. Az előlegként megjelölt összegre a foglaló jogkövetkezményei nem irányadók, meghiúsulás esetén az előleg visszajár.[1]
Mi történik a foglalóval, ha az adásvétel meghiúsul?
A teljesítés meghiúsulásáért felelős fél az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót pedig kétszeresen köteles visszatéríteni. Ha a meghiúsulásért egyik fél sem felelős vagy mindkettő felelős, a foglaló egyszeresen visszajár.[2]
Lehet-e túl magas a foglaló?
A bíróság a túlzott mértékű foglalót a kötelezett kérelmére mérsékelheti. A gyakorlat a vételár tíz százalékát meghaladó foglalót vizsgálja túlzottként, de az arány önmagában nem dönt, a bíróság a körülményeket mérlegeli.[3]
Meddig kérhető vissza a jogalap nélkül megtartott foglaló?
A jogalap nélkül megtartott foglaló visszakövetelése iránti igény az általános ötéves elévülési időn belül érvényesíthető. Az elévülés a meghiúsulás napjától indul, nem a szerződéskötéstől; vitatott meghiúsulásnál a kezdő időpont a fő kérdés.[4]
Forrás
- 2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:185. § (1) bekezdés NJT
Foglalónak csak az az összeg minősül, amelyet a felek a szerződésben kifejezetten foglalóként neveztek meg.
Hatályos: 2014. 03. 15. - 2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:185. § (2)–(3) bekezdés NJT
A teljesítés meghiúsulásáért felelős fél az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót pedig kétszeresen köteles visszatéríteni.
Hatályos: 2014. 03. 15. - 2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:185. § (4) bekezdés NJT
A bíróság a túlzott mértékű foglalót a kötelezett kérelmére mérsékelheti.
Hatályos: 2014. 03. 15. - 2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:22. § és 6:185. § NJT
A jogalap nélkül megtartott foglaló visszakövetelése iránti igény az általános ötéves elévülési időn belül érvényesíthető.
Hatályos: 2014. 03. 15.